KICSIT SÁRGA, KICSIT SAVANYÚ

Susanne nõvér és az árvaház már biztosan érem nélkül marad! Hála az azonos mutatók esetére kidolgozott, a továbbjutást eldöntõ, mindenre kiterjedõ érmefeldobási technikáknak. Jelszó: „sirályul tudók” kíméljenek. Komolyabbra fordítva szavaim, sajnos egyet kell értsek mindazokkal, akik úgy summázták a 2010-es évi bajnoki kiírást: (túl)sok kötelesség a csapatok oldalán, míg a szövetség az érmek és bírók biztosításával nem vállalta túl magát. Az amatõr sportolók – vagy szintén amatõr segítõik, vezetõik – vállára újabb bürokratikus terheket raktak. A korszerûtlen és felesleges MAD õrület mellé felzárkózott a mezszám nyilvántartás, az öt (!) évig megõrzendõ jegynyilvántartó füzet és a segítõk bejelentési kötelezettsége. Természetesen mindezek mögött szigorú rendben ott sorakoznak a büntetési tételek, a mulasztások „kezelésére”. 

Óriási hibának mégis a csapatokra rárótt tehetetlenséget, tervezhetetlenséget említeném, amelyet az évek óta – lebonyolításában és szellemiségében – változó kiírás okoz (ilyen tényezõ például a mérkõzés pályáinak lefoglalása, melyet elõnyös lenne sok hónappal a “soccer” dömping elõtt megtenni). A Div.I alsóházát – akárcsak a Div. II-t – alkotó csapatok tudásszintjükben jól rétegeltek, amely alkalmat teremt(het) a tapasztalatlanabb vagy építkezésben lévõ gárdáknak a fejlõdésre, tanulásra, míg az erõsebb csapatok esetében az új játékosok felzárkóztatására ill. más erõs alakulatokkal való kemény összecsapásra. A hiba a felsõházban van, ahol a csapatok – érthetõ de nem védhetõ módon – óvják eredményeiket, de ezt egy mûködésképtelen rendszerben teszik. Míg nemrég még majdnem minden egyesületnek felajánlották a – akkori fogalmak szerinti – Div. I-ben való indulást, addig ezzel szemben, saját elvei ellen fordulva már kiesõrõl beszél a szövetség, a kiírás. 

További tisztázatlan kérdés: ki az alsóház gyõztese? Egy izgalmas bajnokságot mindenképpen „agyonütne” ha az alsóház továbbjutását – két veretlen csapat között – esetleg a pontarány döntené el, ez egészségtelen pontvadászatot indítana el, mely szintén nem szolgálná a csapatok – és a honi futball – fejlõdését. Hallani híreket egy a továbbjutást eldöntõ mérkõzésrõl, de amíg ez nem szerepel a kiírásban, addig nem lehet építeni erre, marad a bizonytalanság. A korábbi Div I. évek óta terhes a kiesés árnyéka és a „kié a nagyobb” verseny okozta trükköktõl, kényszermegoldásoktól. Továbbra is fennáll a le-, föl és átjátszás problémája, melynek rendezése – különösen a tavalyi bajnokságok tükrében – elkerülhetetlennek kéne lennie. 

Ezek után csak egy sarkalatos kérdés maradt tisztázandó: a pompon lányoké. Én személy szerint a „szexuálisan provokatív” cheerleaderekhez kifejezetten ragaszkodnék.